Versek 2025
Örök repülés
Zuhanok bele az életszakadékba.
Pörgöm, ahogy elnyel okító árnyéka.
Félelmem az esésem egyik fő célja,
Mert közben repülni tanulok.
Szárnyaim nőnek ki szívemnek kinjából.
Tollazata épül keserves hiányból.
Vonzás törvénye húz magához magától,
Mert egyesülni akar velem.
Megadom magam, ha ez az én irányom.
Tudatom kisimul, én is így kívánom.
Szeleket ölelve szelem át világom,
Mert nem akarok megérkezni.
-----------------------------
Álmon időzöm
Ülök és ábrándozó szemem
A messzeségbe szállongva néz.
Álmon időzöm, merni merem.
Jövő - csillogást terem az ész.
Ülök és szívem nagyot dobban.
Üt ritmust benne reménysége.
Hátha formál az élet jobban
Olyanná, kinek ez szépsége.
Ülök és örvendez mellkasom,
Mert varázs - levegőt lélegzik.
Repül az esély, hát elkapom.
A vágyaim élővé edzik.
--------------------------------
Hiány haszna
Csetlek, botlok, hibázom.
Elrontom a dolgokat.
Ügyességben hiányom
Kijelöl irányokat.
Bambaság, nehéz fejem,
Megértés és logika.
Kerül a nagy értelem.
Nem hiba ez a hiba.
Gyengeségem erőtlen,
Mászni, futni nem bírok.
Lebegek levegőben,
Már nem kínok a kínok.
Hiányosság nem hiány,
Hanem hasznos eszközöm.
Tölt fel dús energián.
Általa így felnövöm.
Hálás vagyok mindenért,
Mi gyengeségemben zeng.
Bennem a lét egybeért.
S a szépséggel összecseng.
---------------------------
Átengedés
Fájdalom - méregfecskendővel
Megtöltötték szűk vénáimat.
Belém döftek vak, rút erővel,
De mégis lényege áhitat.
Fájdalom - romlott ételt tettek
Tányérom esdeklő szélére.
Elfogyott, új adagot szedtek,
Mégis áldássá vált végére.
Miért ad energiát az, mi
Másokban káros, rombol, tombol?
Talán, mert romlást jól uralni
Nem lehet csak jó szándékból.
Engedem érzékeny rendszerem
Csatornáin, ami ártana.
Bátorsággal övezve teszem.
Már akkor sem bánt, ha bántana.
--------------------------------
Béke rezgés
Az univerzum rezeg, és benne minden.
Ki tudja hány dimenzióban, hány szinten.
Húrok játékán rajzolódik vonala,
Zenében pendül megfeszített fonala.
Földünk porszemei frekvencia - táncban,
Mintázatba rendezett membránba zártan,
Pattognak, remegnek, szikrákat teremnek.
Részecskék telítik vákumát teremnek.
Testem atomjai szent lantként zenélnek.
Teremtett helye van minden részecskémnek.
De szívem és lelkem oly szépen rezegnek,
Hogy csoda - békét zengenek az egeknek.
---------------------------------------
Fascia hit
Értékeim hálózata öleli
Porcikáim minden finom részletét.
Mi bennem híjján él, azt ő növeli,
Közvetíti sejtjeim rezdületét.
Áramlását segíti gyengédségnek.
Színét adja ereim dús vérének.
Egyben tartja mindazt, ami belső cél,
A szívem arénájában küzdőtér.
Mert szent lényegem vibrál szövetében.
Fénye csillan meg Istenem szemében.
-------------------------------------------
Fejlődés csigája
Fejlődés csigája cammog lét füvében.
Múltjának vétkéhez töretlenül hűtlen.
Pocsolyák cuppannak akadály gyanánt.
Minden bántó sárcsepp akarata leránt.
Célja túl a kerten: a valóság tava.
Ébredésre hívogat annak lágy szava.
Sikamlós terepen száz veszély fenyeget.
Sokunk csigaháza olykor megrepedhet.
Ha egyszer odaér tó-boldogságához,
Minden vágyat egyszerre valósággá hoz.
Sikerének titka az elszánt akarat,
Hogy bármennyire lassan, de mindig halad.
-------------------------------------
Égi ablak
Felnyílik az ég remélő ablaka,
S kitekint rajta a szentség angyala.
Csillogó szemével fényét szórja rám.
Suttogását, mintha most is hallanám.
Rendetlen szoba ágyában fekszem én,
S ringatózom reményeknek tengerén.
Kezemben penna, fénypapírra írok.
Minden sort szép szívemhez igazítok.
De nem tudom, hogy szép, csak érzékelem,
Hisz törékeny múltamból építkezem.
Csordul örömöm szeretet gyantája.
Fejemre kövül ritka borostyánja.
Hogy mit gondol a felettem lebegő,
Csak sejteti a rezdülő levegő.
Itt fekszem hát, ő néz engem töretlen,
Így tükröződöm az égi üvegben.
----------------------------------
Színes szín
Halál lehelete futott végig
Nyakamon, melynek a libabőrös
Félelmeit vércseppekben mérik
Meg a lét mérlegén, hogy mily bűnös.
Ártatlannak talált eme mérleg,
Mely akár pokolra is űzhetett
Volna, hogy ott örök tűzben égjek.
Kínok lángján, mint csúf számkivetett.
Magamat gonosz tükrében tettem
Valót vizsgáló szemek elébe,
Így hát a legtermészetesebben
Mart ennek mérge szívem belébe.
De társak szeretet jobbja értem
Nyúlt, hogy visszarántson a felszínnek
Levegőt jelentő észlelésem
Otthonába. Színe van a színnek!
Vágyom innen rugaszkodni messze
Az álmaim horizontján túlra,
Hogy jóság a múltat eltemesse
S erőt gyűjtsön újabb háborúkra.
----------------------------------------
Pillangó társ
Egyetlen igaz pillangó a vágyam.
Mehetnék kutatni hőn akarattal.
Felforgathatnám világom, hogy lássam,
Merre is szálldogál édes szárnyakkal.
Ha nem találom, keserű az íze,
Mely ínyemen szárad ezentúl végleg.
Komor horgonyom feszít le a mélybe.
Vágyakozásom egy lélekre méreg.
Vagy új távlatokba helyezem énem,
S kertet ültetek belső virágokkal.
Hintaszékemben csendesen szemlélem,
Hogyan lebeg be ő a legszebb okkal.
--------------------------------
Apad lényegem
Nem kell már az élettől fordulat,
Sem pezsdítő, hamis álomtudat.
Csak néznék ki igazság hajnalán
Csírázó mézvilágom ablakán.
Nem érdekel már, hogy csorog az éj
Szurok vére, mikor a lét sekély.
Mi lesz a végzetem, éhség vagy tűz,
Mi halottak koszorújába fűz.
Nem vágyom, miközben epekedve
Úsznék messze világegyetembe.
Harcolok lankadtan kínzó énnel
Teli sérült, ám méltó edénnyel.
Várakozás megcsapolta a lét
Minden kis szeletének erejét,
Így a lényegem egyre csak apad,
És, (mint apám szíve is), megszakad.
-------------------------------
Sáfárság az egész élet
Nap búsul, nem képes főzni,
Csak az égben tündökölni.
Pók szomorú, varrni nem bír.
Szerzeménye tervrajzot ír.
Szél is zokog, hisz nem szívhat,
De ha szívna, sem nyugodhat.
Folyónak jó lenne sok más
Munka, mint mederben sodrás.
Minden törne más babérra,
Nem figyelve saját célra.
Sír a világ bárcsak-könnyel,
Fedi magát vágyó köddel.
Pedig minden jól van adva,
Egészből egy-egy darabka
Jutott a szép teremtésbe.
Talentum, mit kapott kézbe.
Sáfárság az egész élet
Azzal, ami a miénk lett.
Győztes lesz, az eme földön
Ki megküzd, hogy nemesüljön.
----------------------------
Béke bú
Mikor elér odáig szekerem,
Hogy nyomorúság útjára tolom,
És a halálnak völgyét keresem,
De megtalálni nem fogom.
Mikor szétrancsíroz élet szája,
Meggyötör, és elevenen hamvaszt
A kínnal telített élet-kályha,
Akkor sikítani hallasz,
És megtörök és feladnék mindent,
Úgy megszületek újra az útra,
Hol látok szelet, angyalt és Istent.
Rámdől igaz béke búja.
-------------------------------
Ballagási emlék
Ballagott a szép diák,
Kinyílt előtte nagy világ.
Kerestem a tömegben,
Ő lelt rám, s örvendtem.
Úgy köszöntött gyermekem,
Míg élek emlegetem.
Ott lesz az szívem falán:
"Szeretlek téged, apám! "
---------------------------
Szent sötétség
Szent sötétség! Áldj meg engem!
Ne kelljen benned rettegnem.
Hogy némán várjam a semmit,
Ami magában megrendít.
Semmit várom. Ülök benne.
Nem érzem, Isten szeretne.
Nem gondolok róla már mást,
Csak üres gödrében járást.
Sem érezni, tudni nem kell,
Csak megbarátkozni a "nem" - mel.
Egy van, amit szívem kér még:
Áldj meg engem, szent Sötétség!
---------------------------------
Kiesve
Élni tudnék, ha élhetnék.
Kék egekben fenn szárnyalnék.
Suhannék a felhők fölött,
Szelek fújásai között.
Élni tudnék, ha lehetne.
Ha az életem szeretne,
De sajnos sehogy nem szeret,
És igaza is van, lehet.
Élni tudnék, ha engedne
A sors. De kínnal szenvedve
Néz le rám ülve, szánalom
Által meghajlott ágakon.
Élni tudnék, de nem tudok.
Mennék én, de csak rugdosok.
Nincs üzemanyag szívemben.
Isten öléből kiestem.
---------------------------
Hála
Hála lebeg fejem felett.
Felnézek rá, s ő rám nevet.
Mostba fagyott jelenet.
Mosolygunk hát így egymásra,
Feltöltődve lábra állva.
Boldogságunkat várva.
Ó, mily jó ez! Igaz áldás.
Szeretethez hőn imádás.
Végtelen jelen-járás.
-----------------------------
Gyere haza
Aggodalom mászott a mellkasom
Üregébe fájdalmasat sercegni.
Sötét gondot, ha tudom elhagyom,
De nehéz téged messze engedni.
Gyere haza hozzám! Dédelgessem
Kedves arcod örömének báját.
Még nagyon sokat beszélgethessem
Történeteidnek sokaságát.
Amikor haza érsz, tárt karokkal
Fogok anyukám eléd szaladni.
Várlak védelmező hatalommal,
Mi segít karjaimban maradni.
-----------------------------
Betelt fényesség
Vágyom. Ábrándozásoknak fuvallatán
Lengedezem boldogan, és közben bután,
Mert több kellene szebben, hogy másabb legyen:
Tárgyak, játékok, ételek kellemesen.
Miközben valamit nem veszek észre...
Ó, de felesleges a sok, a szebb, a jobb!
Ezek mind szimfoniámban karcos zajok.
Hisz mindent érdemlek, ami valós szükség.
Legyen aranyam, gyémántom egyszerűség!
S így emelkedem betelt fényességre.
-------------------------------
A kőfejtő
Egyszer volt egy szorgalmas kőfejtő.
Dolga nehéz, kemény, kimerítő.
Égette a nap, verejték áztatta,
Mégis munkáját buzgón folytatta.
Egyszer, mikor fáradva robotolt
Egy gazdát a sors eléje sodort,
Kinek bőség - arany gazdagsága
Jóllakottságot mázolt arcára.
Emberünk irigykedve kívánta,
Bárcsak ő is ily gazdaggá válna.
Csoda történt! Meg is hallgattatott.
Már aranyban, kincsben dúskálhatott.
Elégedetté ez mégsem tette
Napnak fénye még mindig perzselte.
Nap akart lenni, hát azzá is lett.
Alatta most mindent forróvá tett.
Örült már, vagy inkább örült volna,
Ha felhő egyszer el nem takarja.
Felhővé válhatott, hát azzá vált.
Szabadon suhanva föld felett szállt.
Felhő módjára lebegett az égen,
Míg szellő fel nem oszlatta szépen.
Ekkor így szólt: "Szél akarok lenni,
És minden akadályt elfeledni!"
De újabb zavar kelt, bosszantotta,
Elfújni sziklákat mégsem tudta.
Sziklává kívánt ezután válni,
Hogy boldogságát tudja találni.
Aztán mialatt ott magasodott
Egy kőfejtő jött, munkához fogott.
S ekkor pillantott rá a tanulságra,
Hiába vágyott mások sorsára.
Vágyakozás sodra csalfa lehet,
Mert eltakarhatja a lényeget:
Az élet bármilyen terhet is hoz,
Nem mások útján jutsz önmagadhoz.
------------------------------
Jelenem
Múlt, jövő nem számít immár!
Nem merengek sok hibámon.
Tavamban lábamra hínár
Gabalyodna, hogy lerántson.
Múlt, jövő nem döntő lényeg.
Nem az táncol, hanem én,
A mostban lélegző lélek.
Gyönyörködöm ép mélységén.
Múlt, jövő nem azért oly szép,
Hogy ott töltsem fel életem.
Igaz utamhoz jó térkép
A bölcsen megélt jelenem.
------------------------------
Káosz önzősége
Sárga kedvem mereng élet
Fura kavarában. E szemlélet
Zavarral sző, szomorúvá farag.
Forró és csobog a víg-bús harag.
Tagadva bólogatom meghökkent
Fejét remegő magamnak. Csökkent
Bennem a remény, hogy jó lenne ez,
Mi felemelni kész, de tönkretesz.
S ahogy fogyatkozás eszi eszem,
Gyarapodásomnak létét veszem
Észre. Míg a világ többi része
A káosz ostoba önzősége.
----------------------------
Locsoló vers
Zöld erdőben jártam,
Ünneplőket láttam.
Feltámadás okán
Ünnepelnek furán.
Isten fia halott,
Kézbe szöget kapott.
Emiatt kell tojás
És nyuszis sonkás szokás.
Értem én, de mégsem.
Mi van? Félve kérdem...
----------------------------------------
Légy önmagad
Ha a belsőd spontán indul
Úgy minden tetted kitisztul.
Csak ha éled, mondd ki szavad,
Nem hazudtolod meg magad.
Nem erőltetsz kényszer - kedvet,
Nem gátolhat, el nem fedhet.
Hitelesen igazsággal
Járd táncod e rút világgal.
Rövid élet, más nem lehetsz,
Tedd meg, amit szívből tehetsz.
Vigyázz rá, hogy el ne hervadj.
Nincs időd arra, ki nem vagy.
-------------------------------
Fénybe lépés
Voltál már sötétben? Most is épp ott vagy.
Arra vezet, hogy romlásban megrothadj.
Sötétség árnyéka a legsűrűbb éj,
Mi azt súgja ereidbe: ne remélj!
S ha merülsz az aljára, ott látod meg,
Hogy amögött hű szabadítás lebeg.
Így ha lélegzed a fekete veszélyt
Kellő gyarapodásodnak adsz esélyt.
S közben füledben e szólam csengjen:
Istenem, Istenem, miért hagytál el engem!
---------------------------------
Kisfiam hiánya
Sajogsz kisfiam szívem ízületeiben.
Elköltöztek tőlem jó hozzámbújásaid.
Mindig ott folysz szerető lelkem ereiben,
Felderengenek arcod, kacajod, bájaid.
Hiánynak tövise kiszúrja szemgolyómat.
Nem láthatlak már nálam játékos kuckózva.
Messzeséged apasztja csobogó folyómat,
Mely feltöltené strandodat örök mosolyra.
Merengek szép arcodnak gyermeki vonásán.
Könnyeim cseppjeiben tükröződik árnyad,
Amelynek vetülete kínjaim oltárán
Dicséri, méltatja rám boruló szárnyad.
---------------------------------
Hulla házasság
Házasság holteste hever bennünk.
Koporsó féle lényekké lettünk.
Szeretet és vonzalom kihűlése
Bomladó testnek alvadó vére.
Rothadni kezdett, mocska ártalmas.
Hazug létének bűze szánalmas.
Féreg burjánzás lepi el máját,
Felfedi lassan sárga csontvázát.
Nevét egy sírásó felmázolja.
Hitvány volt léte, nincs ki gyászolja,
Mert kiderült, hogy igazán soha
Nem volt élő semelyik mosolya.
----------------------------------
Szerencsés vagy!
Elégedett vagy? Vagy vágyakozás
Emészt mert életed fogyatkozás?
Figyeld, mit mond erre az igaz bölcs,
Hogy elmét és szívet mily fénnyel tölts:
Keményen dolgozol, bajnak érzed.
Életed boldogulása béred.
De minden munkanélküli vágya,
Hogy a te helyedben magát lássa.
Sok gond van pici gyermekeiddel.
Nem bírod már sokszor idegekkel.
De csupán az, hogy gyermeked szeret
Mindenki álma, kinek nem lehet.
Egyszerű otthonod nem a legszebb.
Célod folyton, hogy jobbá fejlesszed.
De tudd, hajléktalanok serege
Vágyakozik szívében ilyenre.
Hónap végén kevés pénzed tudod
Eltenni, hogy picike vagyonod
Összespórold valami hasznosra.
Ezt sok adós ember csak álmodja.
Egészségedet kellemetlenül
Éled, hisz itt - ott fájdalom feszül,
Pedig sok gyógyíthatatlan beteg
A viselt fájdalmaidért rebeg.
Unalmasnak tartott hétköznapod
Sok ember számára áhítozott.
Az, hogy békésen alhatsz éjszaka
A háborúban élők vágy - szava.
Bizony, ha kis életed most szabad,
Szerencsésnek érezheted magad!
----------------------------------
Siker ítélet
Ha verseny a sikernek révbe érni
Könnyűnek tűnhet máris megítélni.
Hiszen, ha erős, ha finom és ha szép,
Kiadhatja könnyen válaszát a gép:
Persze, hogy a nagyra felfújó kokszok
Mutatják meg, mily erősek az izmok!
Vagy vékonyság mögé bújik az erő,
Mely kemény túlélést, kitartást nyerő?
Persze, hogy ízesebb az instant leves!
Hisz lényege, hogy műanyag szemetes.
De, ha szépen megfő lében a velő,
Igazi ízek lassan jönnek elő.
Persze, hogy a felszínnek művészete,
Mit tömeg gyomra könnyen emésztene!
De lehet, az éri fel a mély eget,
Mit a világ lefigymálva méreget.