Versek 2024
Belső gyermek
Egy játszani vágyó, félő lény hempereg
Érzelmeim paplanján, mint egy kisgyerek.
Itt van bennem, néha sír, néha boldoggá
Válik, ahogy lelkem alakul otthonná.
Játszanom kell vele, és meg kell hallgatnom.
Tudnia kell, szeretem és nem haragszom.
Azzá kell válnom, akire van szüksége
Most, hogy testének előtör öregsége.
Gyengéden ölelem, búg altató dalom,
Így kibékülök vele, és megnyugtatom.
Amint bánok kis lelkével egyre szebben
Boldog egységet teremtünk bennem ketten.
Mindennek lényege
Minden vég - bölcsesség fény - ege.
Minden alap tanítás lényege.
A kölcsönös jó, értékes és nagy:
Ha szeretlek, és szeretve vagy!
Elfogadás tanulsága
Nem baj a pók, a légy vagy a csótány.
Nem baj a múló idő az órán.
Nem baj, ha az eső vagy az orkán
Végigsöpör életednek ormán.
Nem baj a bánat, könnyek és a gyász.
Nem baj a világ, mit hiába vársz.
Nem baj, ha ridegség, mit ott találsz,
Hol lángolni kell, de csak parázs.
Nem baj a sok, a kevés vagy a nincs.
Nem baj az elérhetetlen kilincs.
Nem baj, ha sok kezeden a bilincs,
Mi akadályozza, hogy csendet ints.
Nem baj a közel, távol és a mély.
Nem baj a kockázat, sem a veszély.
Nem baj a nappal, azután az éj,
Mikor tanulod, hogy mivel hogy élj.
Nem baj a takony, genny vagy a bélsár.
Nem baj, ha meleg nyár után tél vár.
Sőt az sem, hogy az élet kisétál,
És ott találod magad a sírnál.
Egyenlőség Himnusza
Mondanád, hogy aki fénylik,
Jobb annál, aki kesereg.
Mondom neked, miért tévhit,
Hogy így működnek emberek.
Magas, a mély vagy a széles
Képvisel nagyobb értéket?
A jóllakott vagy az éhes
Mutat példával szépséget?
Zene, a vers vagy a festmény
A művészet igazából?
Zenész, költő vagy festő lény
Ad ki kincseket magából?
Mester, a tudós vagy munkás
Teszi többet a világért?
Pásztor-, gulyás- vagy a kondás-
Szeretet jobb a jószágért?
Kedvesség, hit vagy türelem
Kellene egyedül nekünk?
Tudás vagy inkább érzelem
Szinesíti az életünk?
Láthatod, hogy nem verseny ez,
Mert ugyanannyit nyom latba
Minden, mit emberbe helyez
A Mindenható irgalma.
Ahogy mérhetetlen erő
Minden csillaga az égen,
Ember érték is egyenlő
A magas Isten szemében!
Szívgenetika
A test lehet koszos, beteg, sérült,
Sok erózió eltorzíthatja.
Lehet elfáradt, gyenge vagy vénült.
Állapotát bármi okozhatja.
A szív lehet gonosz, sötét, rémült,
Érzése torzít, felszíne ámít.
Lehet buta, önző, durva, szédült,
De a mélyben élő való számít.
Azt, hogy rólad mily ítélet épült
Torzíthatja a világban minden.
Írott kódod, ami csúf vagy szépült,
És ezt nem tudhatja csak az Isten.
Bugyuta pozitívizmus
Egy szép napon álltam amott.
Egy kis madár rámpottyantott.
Így ujjongtam hát a ténynek,
Hogy az ökrök nem repülnek.
Kincugi
Meghasadt edénység a sorsom.
Hevertem padlón összetörve.
Vannak repedéseim, foltom,
Alakom rút, erőtlen, görbe.
Idő szent bölcsessége hozott
Aranyat repedésem közé.
Ragasztotta, mi zúzva rogyott
Poros romok fájdalma köré.
Árnyékban lapulva repedés
Hirdeti, mivé tettek kórok.
Napfényben viszont a nevetés,
Amit csillogva szerte szórok.
Fricska
Lágy izmok nem emelnek nehezet.
Nem hoznak sem sokat sem keveset.
Célok súlya magasban várja azt,
Hogy felérhess hozzá és learasd.
A könnyek, veríték és vércseppek
Kínja nem ellenség az életnek,
Hanem valós lehetőség arra,
Hogy folyj, merre az élet akarja.
Mert ha nincs edződ, képességed sem
Lesz majd dolgozni érettségeden.
Tehát ha szenvedés vesz hátára
Növekedve adj fricskát számára.
Egyre feljebb
Hegy, aminek nincsen csúcsa
Végtelenbe magasodik.
Nincsen neki kijárt útja,
Folyton folyvást havasodik.
A népek lábánál élnek.
Feltekintenek rá néha.
Intenek a magas szélnek,
Figyelmük túlzottan léha.
Van pár ember, akinek nem
Elegendő csak a látvány,
Hallgatja a szent vizekben,
Hogy bújik meg a szivárvány.
Kíváncsiság serénysége
Felfelé indítja őket,
Magasságos mélységébe
Igazléptű úttörőket.
Nem a csúcsra vágynak, hiszen
Elérhetetlenség csúcsa.
Túlélnek ők ama hiten,
Hogy útjuk az Isten útja.
Elérve helyeket más szép
Világok mutatkoznak be,
Hova csak olyan ember lép
Kit közöny, szél nem hoznak le.
Én ez vagyok és maradok,
Egy örökké mászó lélek.
Tudatlanságnak nem hagyok
Teret. Egyre feljebb érek.
Igaz gazdagság
Nem tudod, mekkora áldás
Szemed számára a látás.
Hogy két szép szemed fényei
Életnek szín értékei.
Nem tudod, mily nagy valami
Fülednek hangot hallani.
Hogy az élet zenét játszik,
Gyönyörűen zongorázik.
Nem tudod, mert megszokhatod,
Hogyan mozog lábad, karod.
Foghatsz, mehetsz, élvezheted,
Mit adott természet neked.
Nem tudod, ez milyen nagy kincs,
Csak, ha elveszett, és már nincs.
Vagy sosem volt, és megérted,
Gazdagság az egészséged!
Az elégedetlen
Biciklivel járok, szegénységet eszem.
Viskókában élek, folyton sepregetem.
Van, kinek kijutott a jóból, élvezi,
Hogy a nyugodt élet tenyerén élteti.
Ott van a Kovács fiú, Audival jár - kel.
Gyalogolni az utcán neki sosem kell.
Alá van téve minden, nem éppen árva.
Kívánom neki, rohadjon le a lába!
Inci - finci nőcike a boltba is jár,
De olyan számára az egész, mint egy bál.
Ugyanolyan ruhában kétszer nem látni,
Haja is tud gyakran új színűvé válni.
Mindenkinek jó, csak számomra nincs öröm!
Nem változik ez, magam hiába töröm.
Én vagyok a legszerencsétlenebb lélek!
Felteszem a kérdést, hogy még minek élek.
(Eközben Kovács leparkol az Audival,
S átszáll kerekesszékébe karjaival.
Nőcike pedig tükörben nézi sorsát,
S leveszi kopasz fejéről a parókát.)
Mindenkinek jó, csak számomra nincs öröm?
Nem változik ez, magam hiába töröm?
Én vagyok a legszerencsétlenebb lélek?
Vagy csak nem tudom, hogy miről szól az élet?
Árnyékcsodák
Fények, színek, suttogások
Verődnek rólam szerte szét.
Sötét, szürke mordulások
Herdálják ennek erejét.
Mutatok csillagaimra
Szépség - lélek - égboltomon.
Legyintenek csodáimra,
S maradnak lenn a homokon.
Lényegtelen milyen széles,
És hosszú az én tejútam,
Ha nincsen lencse oly éles,
Mi megvizsgálná pontosan.
Magány, közöny és nem - tudás
Kísér beteg életen át,
Miközben lelkifurdalás
Égeti verseimet át.
Hogy miért kaptam áldásnak
Eme különleges átkot:
Megélem mindazt, mi másnak
Nem vet mást, csupán árnyékot.
Vigyázz rá!
Ha sért a más, ha fáj az idegen,
Ha érzésed tálalod hidegen,
Ha ideget, gyűlöletet eszel,
Saját belső világot mérgezel.
Ha nem tetszőt jóságosan áldasz,
Ha érzésed melegséget áraszt,
Ha hitet és szeretetet eszel,
Az saját belső világot emel.
Vigyázz hát rá, mi is zajlik benned!
Világod örömét magad teremted.
Ha bízakodsz, és remélő maradsz,
Örök egyensúlyt és erőt aratsz.
Érzékeny hullámok
A lelkem egy tenger. Élő, mély.
Hihetetlen sötét feneke.
Nem éri el magasban a szél,
Kerüli létezés teteje.
Egy horgony néha - néha leér
Az iszapos kincsek helyére,
Hol már csak a némaság zenél,
S minden megremeg e zenére.
Így felbuzog csoda a mélyből,
Érzékeny hulláma szememnek.
Értésem bukik fel a vízből,
És lelkem cseppjei pezsegnek
Kudarcban sikeres
Kudarcban sikeres:
Nyugalomban heves.
Szentségében mocskos.
Szárazságban lucskos.
Némaságban harsány.
Villogásban halvány.
Bátorságban gyáva.
Józanságban kába.
Sokaságban kevés.
Böjtölésben evés.
Hosszúságban rövid.
Megtöltésben űrít.
Szépségében csúnya.
Gyengédségben durva.
Sebességben lassú.
Rövidségben hosszú.
Bölcsességben buta.
Ügyességben suta.
Lélegzésben hulla.
Számozásban nulla.
Életben gyerekes,
Kudarcban sikeres.
Tizenöt év szépsége
Lila felhő ringatja körbe arcod.
Gyertya fényét az est árnyára hajtod.
Csillagok között lépdelsz felém halkan.
Szavadban szerelem - puhító vaj van.
Pillangók serege emeli felém
Csókodat cuppanó álmom tengerén.
Mindened puha, illatod mámorít,
Szétziláló távolodást távolít.
Vörös hajú királynője trónomnak,
Gondolataim jellemedért bókolnak.
Nem villanás vagy, de éltető sugár.
Igaz kebelben irányt adó morál.
Bársonyosan selyemlelkű feleség!
Dől belőled a jóság, és a kedvesség.
Tudd Renáta, látom, érzem értéked.
Él bennem a tizenöt évnyi szépséged.
Emlékszel?
Emlékszel, amikor még tiszta volt az ég?
Volt népzene ölében húsleves ebéd.
Ragyogó napon áldott vizét fröcskölte
Vödör, mely vidámsággal volt színig töltve.
Emlékszel az árnyékos pléd - délutánra?
Énekeltünk meséket hátul hintázva.
Mézédes nagy dinnyét hozott fel a kertből,
Lakmároztunk szőlőből, almából, meggyből.
Emlékszel, hogy a télfehér domboldalon
Hogy csúsztunk élménnyel egy szakadt nejlonon?
Fejest ugráltunk a habos puha hóba,
Korcsolyázni mentünk nád közé a tóra.
Emlékszel mindennek gyermek - jellegére?
Szabadok voltunk butusság ellenére.
Mikor önfeledt boldog volt a világom...
Egy felébredve felidézendő álom.
Ecethangulat