Versek 2022
Örök boldogság
Úgy tenném, de úgy, önző tervem munkáját!
S hinném, boldogságnak nyitja ki tárházát.
Úgy járnám, úgy, szívem örömének táncát,
Innám, enném, lélegezném szivárványát.
Kreatív csokrokkal diszíteném várát,
S érezném csodában lüktető varázsát.
...
Aztán sokkal fontosabb gondolat jár át:
"Ha másokért élsz, örök boldogság vár rád"
--------------------------------
Adakozó most
Kérlek téged, ne zavarjon
Tetteidnek üres volta.
Ne hagyd, hogy ez eltakarjon
Olyat, min örömöd múlna.
Láss úgy az ürességedre,
Hogy az teérted munkálja
Mindazt, mi hozzád tehetne,
Miközben fáj a kongása.
Tedd, mit pillanatban tehetsz.
Értékeld azt, mi enyhe jó.
Így is jóllakásig telhetsz.
Most is lehet adakozó.
- - - - - - - - - - - - - - -
Hihetetlen
Nem tudom, mit tudok.
Nem érzem, mit érzek.
Széken ülve futok.
Csukott szemmel nézek.
Szárnyak nélkül szállok.
Testnedv nélkül vérzek.
Lábatlanul állok.
Bátorsággal félek.
Bánatban örülök.
Kérés nélkül kérek.
Méhem nélkül szülök.
Teremve enyészek.
Hű hittel kétkedem.
Bánás nélkül térek.
Étel nélkül eszem.
Élet nélkül élek.
- - - - - - - - - - - - - - -
Leheleted
Melenget jó, mikor tudok akarni.
Felejtem kínok undok vendégségét.
Mikor nem jönnek be újra zavarni,
Élvezem létnek frissítő szépségét.
Mégis furdal engem tudatnak férge,
Hogy igazán nem lenne szabad élnem.
Mikor betegség nem kényszerít térdre,
Csak kérdezgetem, hogy most éppen mért nem.
De, mikor fogolyként zárkámban veled
Karodban pihenek fújkáló széllé,
Akkor érzem magamban leheleted.
Ez teszi szellemiségem egésszé.
- - - - - - - - - - - - - - -
Satu világ
Nem vagyunk mi rosszak!
A világ romlott meg.
Oly erők duzzadnak,
Mik szorosan kötnek.
Nem vagyunk mi önzők!
Világ feszes satu.
Elkapják az őrlők,
Ki gyenge akaratú.
Így önzés és a rossz
Látszik a satuban.
Ez ami magányt hoz
Megbocsáthatóan.
- - - - - - - - - - - - - - -
Hova száguld
Hova száguld őrült folyam,
Mely pezsgés, lélegzet, öröm?
Nincs idő sajnálni. Olyan
Szétziláló élményözön.
Nem jut alkalom sírni már.
Futni kell a világ után.
Lassú, cammogó hő vágyam,
Oly pezsgés, lélegzet, öröm,
Ahol van idő, kivárjam,
Hogy a perce elém jöjjön.
Jutna alkalom mély könnyre.
Jönne örökre hömpölyögve.
- - - - - - - - - - - - - - -
Fekete halálban
Fekete halál rámborul, ellep.
Csak én vagyok velem eme földön.
Súlyos a kérdés: magamnak kellek?
A belső világom bűzös börtön.
Égetni a nyomasztó miért-prés
Buzgón jön, hogy nyugtalan pitvarom
Lehessen hát az a kicsínyke rés,
Melyen át kell megtörve izzanom.
S ha sikerült, majd mondhatom bátran:
Élni tudtam fekete halálban.
- - - - - - - - - - - - - - -
Vágy virágom
Taníts, vágyó szerelemnek
Alkotni pezsgő fő magja!
Terelj, hogy fejlődhessenek
Kreátor morzsáim nagyra!
Figyeljek, érjek édessé,
Hogy ízeim tápláljanak
Fantáziát, mely édenné
Tesz pusztát friss percek alatt.
Boldogsággal, forrón várom,
Élővé változzon álmom.
Kinyílhasson vágy - virágom,
S lehessen pennámon szállnom.
- - - - - - - - - - - - - - -
Est kínjában
Utálok semmilyen éjjelt!
Ordít dőreségében
Mocskos darálója.
Kínokkal szétvert.
Fintorog valója.
Szenveszt időn, és téren.
Rosszal rosszul, de kibélelt.
- - - - - - - - - - - - - - -
Butaság bűn?
Buta forgás szédülése
Pusztító. Vihart veti
Ima oltárára.
Csúf évődése
Vajon szép kárára
Gyújtja, fújja, égeti?
Lesz e valós évülése?
- - - - - - - - - - - - - - -
Kérdőjeles kudarc
Feljebb súrlódás selejtje,
Vesztese lettem ma is.
Hiába- nyögéseim
Durva felkentje.
Lágy törekvéseim
Lassú árnyéka hamis.
Így megkötök, mint kegyeltje?
- - - - - - - - - - - - - - -
Belső erő
Tükrök ténye rögzül körém.
Bármerre fordul súlyom,
Ön kristályosodik
Ki, szépség vagy rém.
Bennem tornyosodik
Tépett vagy büszke sorsom.
Növekedjek hát jól fölém!
- - - - - - - - - - - - - - -
Nem katartizál
Röhögni futkos az ember,
Ha pokol távol társa.
Nem katartizál az,
Üvölt a fegyver.
Felgyúlt konyha, terasz.
Tömegsírját megássa.
Szétesett sorsokat szentel.
- - - - - - - - - - - - - - -
Imám
Libeg szívem, muzikális
Habtortába süppedtem.
Pillangó zivatar!
Zizeg a vágy is.
Fürdet, gyógyít, takar.
Leheli át: kellettem!
Beszélni már triviális.
- - - - - - - - - - - - - - -
Értékítélet
Vízből felrémlett életerő medrében
Sivatag szomja emel otthonodba.
Velőben dúskálós, serkent zenében
Harsanó harmóniát ízlelni fül fogja.
- - - - - - - - - - - - - - -
Önbizalom
Tudaterődítmény keser árvasága
Harcban tocsog, gügyög, sikolt.
Angyalszárnynak izzadt drágasága
Őrli űrré az alantos tumort.
- - - - - - - - - - - - - - -
Októberi naplemente
Színörvények neoncsíkját gereblyéző
Égi fuvallat gyengéd, karcsú kacsója
Narancssárgán, vörösösen vérző
Festékét vászon égboltra pocskolja.
És ez olyan szép!
Mert épp
Közelivé tép
A messzeség.
- - - - - - - - - - - - - - -
Kinek kellene lennem
Kardok csapnak össze bennem
Kételyszikrákat széthányva.
Kinek is kellene lennem?
Mire is vagyok én szánva?
Ragyogó szemű, lélegző,
Kit vesz közömbösen körül,
Mi kicsit sem megfelelő
Ahhoz, mi őbenne csücsül.
Megtört szárnyaival messze
Repdesne, lágyan, örökké.
Beolvadna végtelenbe,
Mi lett benne megtörötté.
De most rab egy kalitkának
Lecövekelő mélyében.
Int a lehetnek, volnának,
Sül tehetetlenségében.
- - - - - - - - - - - - - - -
Mély víz
Mély víz az ember lelke.
Nem egy szimpla egyenlet.
Isten feljebb emelte.
Akaratot teremhet.
Érzelmek szinét éli
Minden egyes ember- szív.
Ám halandó úgy véli,
Csak maga az, aki vív.
Pár szavas ítéletet
A balga fröcsköl rá, ha
Nem érti az életet,
Csak nyilvánvalót látja.
Több réteg rejtőzködik
Egy-egy sors belsejében.
Titkok felett őrködik.
Nem lennél a helyében.
Gondolat - vihar dúlhat
Elméknek udvarában.
Megannyi sok gond fulhat
Probléma- óceánban.
Szépség virága is hajt
Az élők kertje földjén,
Elnyomva sok apró zajt
Dalol illó örömén.
Nagy az ember, szép, és dús,
Drága fény, titokzatos.
Kicsit sem csak vér, és hús,
Istenhez hasonlatos.
Emberek teremtettek
Lélekké, mely mély lehet.
Akár szavak vagy tettek,
Mindent e mélység vezet.
- - - - - - - - - - - - - - -
Nyertem
Ó, de jó, hogy tettem rosszat,
Hibát. Törvényeket szegtem.
Regélnék róla naphosszat,
Mi az, mit ezzel megnyertem.
Nyertem utálatból fakadt
Hamis társakat, kik ezzel
Hasonultak múltba ragadt
Ellenségekkel.
Nyertem tudás bölcsességét.
Annyit, mint száz nagyobb halom.
Ezért ennek szenvedését
Felejteni nem akarom.
Nyerve élet nagy bukását,
Már bízva kijelenthetem:
Az kapja Isten Tudását,
Ki hibás lépést is terem.
- - - - - - - - - - - - - - -
Figyelek
Figyelek várás közepén.
Sajdulok, sajgok bele én
Egykedvűségem peremén.
Vonzása szép kínoknak sző.
Cammogtatja véges idő.
Izzik közben a levegő.
Kérés - könnyek hite buzog.
Világossága rám csoszog.
Fog, tart ahogy felborulok.
Boldog színek körülöttem.
Hosszú úton csak megjöttem.
Megvártál, álltál mögöttem.
Táncban érted dicsőséges
Pajzsod súlya mézes édes.
Maradj, míg az időm véges.
- - - - - - - - - - - - - - -
Boldog vagyok nagyon
Puha jelenlétednek iszom melegét,
S boldog vagyok nagyon! Hiszen
Bőrömben érzem hited erejét.
S olyan, de olyan szép minden.
Csak révedek gyönyörűen alkotottba.
Szellem energiája fonódik belém.
Baráti mosolyt csalok jó arcodra,
S érzem, hogy minden az enyém.
Bújok hozzád dideregve, lágyan.
Libabőrt látsz lélegző szívemen,
Ahogy lassan lehullik szent fátylam,
Átmegyek Érted a fájó mindenen.
Tenyeredben tartasz, abból eszem.
Oly finom. Bölcsességben fürdöm.
Ahogy lengek előtted, tetszem.
Neved tűzzel az éjbe üvöltöm.
- - - - - - - - - - - - - - -
Siker
Mi a siker ellentéte?
Nem, nem a kudarc!
Sőt, éppen annak léte
Mondja meg merre tarts.
Ellentéte a sikernek,
Ha a tettek konganak.
Olyanok nem nyerhetnek,
Kik sohasem botlanak.
- - - - - - - - - - - - - - -
Lehet
Lehet, hogy sejtettem,
Hogy ki, és mi leszek.
Nem kell szégyenkeznem,
Amiért létezek.
Lehet, megérkeztem
Elrendelt helyemre.
Nem szégyenkeznem,
De ujjongnom kellene.
Lehet, hogy igazzá
Vált a sok előjel.
Így tett már szabaddá,
S töltött el erővel.
Lehet, hogy mostantól
Kezdődik a lényeg.
Mindenható átkarol,
S hazaérek.
- - - - - - - - - - - - - - -
Szeress engem!
A legbelső falon lóg egy fontos festmény.
Színeivel, formáival, üzenetével nincsen béke.
Nem sikerre hágó, nem kedvelnivaló eszmény,
Hanem a sok sok kudarc felidézésének képe.
Enyém. Egyetlen művet adott a Teremtő.
Vajon nem e tiszteletlenségem eme kritika?
Mert nem mindig teljesen oly módon teremt Ő,
Ahogyan a buta ember azt kigondolja.
Nincsen mit tenni. Barátom kell, hogy legyen.
Bármennyi is benne a látszólagos hiány,
Hisz ha jobban, elhalkulva szemügyre veszem,
Talán az összkép nem is olyan silány.
Hisz több értékes motívum is megbújik
A béna kriksz krakszok mögé tekintve.
Sőt, mélyen a felszín alatt fényárban úszik,
S bőséggel van a bölcsességbe merítve.
Szeress engem! Ordítja sötétben a lélek.
Ne haragudj rám! Bocsáss meg nekem!
Mert ha tiszta szívemből megszeretnélek,
Te lehetnél az igaz mesterem.
- - - - - - - - - - - - - - -
Szívből
Ami nem te vagy, ami nincs benned,
Azt nem kell erőltetve, de tenned.
Kit akarsz becsapni? Őt nem tudod.
Igazán tenni, ami vagy, azt fogod.
Teszel, mert hiszed, hogy jó tett.
Éled, hogy ettől vagy érett.
Közben meg téped a szépet,
S ki tétlenül áll, azt lenézed.
Semmi nem feketefehér.
Nem minden arany, mi fénylik.
Mást hiába is tennél,
Öncellád nem nyílik.
Igaz szíved megteszi azt,
Mit diktál a belső törvény.
Mindenki, kit ez megriaszt
Az Őbenne üres töltény.
Csupaszon állunk előtte.
Hogy mi van bennem, látja:
Nem a testnek rút füstje,
De a szívnek izzó lángja.
--------------------------------
Tökéletes alkotás
Fantáziát túlszárnyaló, okos, szép alkotás
Betölti univerzum - lelkem csillagrendszerét.
Oly kecses, aranymetszés arányú vonás,
Ki fogja rajzolni velős művészetem tengelyét.
Jaj, de finom mívű csoda, zsenge teremtés
Bizsergetve, libabőrt hint minden tettemre.
Tartalommal töltekezik fel a műi jelentés,
Élni kezdek, megérkezek a rendelt helyemre.
Boldog, erős karú, rugalmas, izmos akarat
Emeli meg, bontja le, töri majd a falakat,
Amik elűzése igaz felüdülés lesz, születés.
Időtlenül gyarapodó megáldottan növelés.
Sivatagi vándor
Sötét homokdűnék ölébe olvadva
Barangol egy vándor éjjelben sorvadva.
Eltévedt, elveszett, társakat nem lelő
Szomjúságán száll ki belőle az erő.
Feje felett csillagok vezetik léptét,
Könnyeitől nehezen látja térképét.
Megfagy, elsüllyed, magára marad.
Homok fúj bele a tógája alatt.
Adja fel, és fulladjon a porba,
Elfáradt tagokkal a halálba hullva?
Vagy menjen előre tovább e helyen,
S további élete menetelés legyen?
- - - - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - - - -
Prizma
Fehér fény a mindennap- dolog.
Átnézünk rajta, érezzük lustán.
De, ha körünkbe a prizma forog,
Előcsillan a szivárvány.
Színeket látni, csodákat teremt.
Elvisz Isten ölének völgyébe,
S megtisztítja a még rendetlent.
Nemes szentség eme tudás bére.
Szomorúan leskelődő gyermek
Tanul bölcs, finom, élő színt.
Ahogy a könnyek peregnek,
Köszönöm meg eme édes kínt.
- - - - - - - - - - - - - - -
Giginek és Zolinak
Köszöntelek eme verssel
Titeket innen a mából,
Nulladik házassági
Évfordulótok alkalmából!
Hűha Zolikám, ez igen!
S rögtön kettő!
Nem száradt ki az ajkad
A sok szövegedtő'!
Kimondtad az igent,
Férj lettél tőle.
Az tutira biztos, hogy
Tanulsz majd belőle!
Megtanulod azt, hogy
A nadrágot te viseled,
Majd szépen kimosod,
Oszt ki is teregeted.
Megtanulod majd, mint
Minden rendes férj,
Eltérő véleményeddel
Csendesen legyél.
Az utolsó szó köztetek
Mindig a férjnek száján:
"Mostmár megértettem
Úgy lesz akkor drágám! "
Gigi hozzád is szólok,
Hogy éned ne zavarja,
Hogy te lettél Zolinak
A második anyja.
Sót oly jó mindig
Beszédedbe tenni.
Tegyél a pörköltödbe is
Ha Zoltán kiérdemli.
Ő a feje a családnak
Engedd dönteni szépen.
Utána meg azt is, hogy
Bocsánatot kérjen.
Ha betartjátok ezt a
Néhány útmutatást,
Örök életen át tudjátok majd
Szagolgatni egymást.
Versemet a végére
Komolysággal zárom:
Teljes szívből gratulálok
Hugocskám s barátom!
- - - - - - - - - - - - - - -
Igazság
Ó, de várlak, te, ami hangja vagy a szónak,
Érzése vagy az ujjbegynek, és íze a sónak.
Mikor a jót méltatja a dicső elismerés, de
A gonosz ármánynak is kifizetetté lesz a bére.
Mikor majd nyugodtan bízom a kimenetelt
A jövő tenyerébe, mert az kedvességgel telt.
Élem, hogy most ez a gazoknak világa,
Minden a jónak torzított képmása.
- - - - - - - - - - - - - - -
Epekedtem
Epekedtem. Savasan vágyakozás emésztett.
Elfáradttá, kiégetté, de kibékülővé tett.
Mert nem Én vagyok az univerzum közepe.
Senkinek sem kell Értem törekednie,
Hisz a vágyak asztalán sokkal többeknek
Szárad a kenyerük, és joggal nyöghetnek.
Én meg csak azt siratom, hogy mi lehetek.
Epekedtem. Már nem epekedek...
- - - - - - - - - - - - - - -