Versek 2021

2022.12.13

Zajok

Csöpög a másodperc méze.

Nyúlós, ragacsos féle.

Csöpp, csöpp.

Cammog a mutató az órán.

Lépeget unalom - lustán.

Tikk- takk.

Dobog szívemben a vágyam.

Oly szépen , oly lágyan.

Tamm- tamm.

Ahogy fekszem és örülök,

A zajba beleőrülök.

Csöpp- tikk- tamm- tamm.

- - - - - - - - - - - - - - -

Óvd a festményt

Színt, formát, alakot adj a műhöz.

Kitartó erővel alkoss maradandót.

Mikor késszé lesz, rámázd be,

S tedd a széfbe, zárd be ajtód.

Ha kínozna tépázásnak hajlama,

Szaggatásnak, szétvágásnak bűne,

Tudd, hogy ikonoklaszta mind,

Ki egy tiszta művet széttépne.

Óvd a kincset, mert érték és fény.

Olyan kép, mi Jehovának tükre.

S az egek falának diszévé teszi

A Szent - szép Isten örökre.

- - - - - - - - - - - - - - -

Szeretve

Barátja és boldog őse,

Testvére és ismerőse,

Vagyok sokmindenkinek.

Vagyok, mint sok testvér: érték,

Észak fok, szeretet, szépség.

Ragyogó közeli fény.

Ó, oly jó így megmaradni!

Szeretnék hitet felmutatni,

Hogy büszkék legyenek .

Hogy büszkék legyenek.

Ezért minden boldogság, ének!

Szeretem, hogy szeretnek!

S vagyok valakiké.

Vagyok valakiké.

- - - - - - - - - - - - - - -

Bölcsességet ölelő

Bölcsességet ölelő, lüktető kebel

Az égi fényt szívja rút testébe,

Megremegnek a hegyek, felel.

Imasejtektől vöröslik vére.

Lát. Igaz. Érzéke kutat,

Méri, kérdi, érzi a szépet.

Meríti szellemkeze a kútat,

Ecsetelni kész a képet.

Atlantiszba merül. Halál,

Korallok a társai lenn.

Ódon kincseket talál

Roncsoknak rejtekében.

Kínnal fullad, de ahogyan

Némán villódzik szinapszisa,

Lélegzi, mi a láthatatlan.

Jutalma szép, bízó iga.

- - - - - - - - - - - - - - -

Szenvedve

Fúr a lángoló rablánc,

Összegyűrődik a kín,

Dobog, és ahogy dobog,

Facsar, ül és lobog.

Eseménytelen a szín.

Törött lábú a tánc.

Robbanna, de halottan

Árva magánya csöpög,

Karcol, mar, fortyog,

Éberen is hortyog.

Hamuja holt, füstölög.

Vár, vár és nem robban.

Könnyeket izzad a bús.

Remeg és sajnos- sors

Telepedik mellkasára.

Tud, él, ez tanára,

De még üres korcs,

És fénytelenül dús.

Hajnalom gyere értem!

Kavicsok csikordulnak,

Hívő talpam járja.

Legyél te a párja!

Egek rámfordulnak,

S ragyogok készen.

- - - - - - - - - - - - - - -

Mit ér?

Mit ér az élet,

Ha nincsen véred,

Szíved,

S belsőséged...?

- - - - - - - - - - - - - - -

Éjfél után

Tudom, tudom, a valóság mi,

Nem merem nem kántálni.

Nem merem, mert rettegem,

Hogy elengedhetem.

Tűz körül táncolok érte.

Dobolása extázist kérne.

S adom szívem, hogyha kér,

Ameddig folyik benne vér.

Éjfél után kihuny a tűz.

Némul a dobolás, a tánc nem űz.

Fárad a szív, a remény pihen,

S sötétség tölt be üresen...

- - - - - - - - - - - - - - -

Amerika

Amerika vagyok, a messzeségben.

Kincsek lapulnak hegyeim mélyében.

Legelők, termőföldek, bő vizű tavak,

Folyóimban halak, erdeimben vadak.

A gazdagság elrejtett kontinense!

De jó lenne, ha valaki felfedezne...

- - - - - - - - - - - - - - -

Ugyanolyan

Én örökké ugyanolyan akarok maradni,

Ebbe az állapotba beleragadni:

Mi nem más,

Mint a folyamatos változás.

- - - - - - - - - - - - - - -

Szélturbina

Balsors vihara tépázhatja törékeny nyugalmad.

Sodródsz vele, hisz felette nincsen hatalmad.

Tudatosan lásd benne, hogyan lehet hasznodra,

Mert amilyen nagy a baj, a tanulság is akkora.

Az orkán szelében inkább legyél szélturbina,

Mint vezetékre ráboruló merevségnek oszlopa.

Így erőt ad neked az, mi mások tornyát ledönti.

Rajtad áll, mivé válva fogsz a próbából kijönni.

- - - - - - - - - - - - - - -

Írásjelek

Gondolhatod azt nyugodtan,

Istenünk szava után pont van.

Mégis sokszor úgy teszel vele

Mintha az kérdőjel lenne.

Józanodj, mert a bölcs figyel,

S látja, hogy az felkiáltójel.

- - - - - - - - - - - - - - -

Az az erős

Hozhat az élet összeakadást másokkal,

S nehéz megbirkózni ezekből sokkal.

De ne felejtsd el, hogy nem az az erős,

Aki harcol, küzd a vélt igazért és győz.

Hanem az az erős, akit ha sérelem ért

Meghajol a földig a bocsánatért.

- - - - - - - - - - - - - - -

Olyanná kell válni

Hiheted, hogy ha leszoksz a rossz tettről,

Minden problémád végleg eloszlik ettől.

Döntéseket, áldozatot ne ezirányban hozz.

Olyanná vállj inkább, aki helyette nem rossz.

- - - - - - - - - - - - - - -

Oktatód

Tanítók seregei vesznek jóval körbe.

Egyenesítenék benned, ami görbe. De

Ezer sziréna is zenghet bölcsességet,

Ha nem vagy te, hogy oktasson téged.

- - - - - - - - - - - - - - -

Tükörkép

A legfájdalmasabb érzelem

Mikor saját tükrödben

Látsz egy embert, aki

El akar pusztítani.

Szembe kell nézni vele

Küzdeni fogsz ellene.

Akkor kapsz újult erőt,

Ha te semmisítetted meg őt.

- - - - - - - - - - - - - - -

Est kínja

Az est sötétje éberen szitálja az árnyakat.

Érez bensejében engem, a szilánkot.

Szúrom belébe unalom- savas vágyakat.

Szenvedve szidom az átkozott világot.

Sötétben élek, de vágyom a napfényre,

Mint szomjazó pipacs lógó fejecskéje.

Hasztalan fityegek a dolgozók szemébe.

Forintos értékek teremtésének terhére.

Tudnám, mennyi az, kinek születtem.

Tudnám, hogy sok sírás megváltó.

Tudnám, leszek inkább, mint lettem.

S az est kínja szentel, s nem ártó.