Versek 2020

A Szeretetünk

Mi az a bennünk izzó földön túli erő,

Mely néha a mélyről lávaként tör elő,

S letarol, feléget minden erdőt, rétet,

Mégis így hoz a völgyünkbe új reménységet?

Mi az a pezsgő földön túli érzés,

Mely széthasad, ahogy megterem a sértés,

S feledésbe merül, mikor a szám

Akaratlanul de szégyent dőlt rám?

Mi az a mélységes földön túli dolog,

Mely akkor kel létre, mikor minden halott,

S arra késztet mindig engem és téged,

Hogy egymás karjaiban leljünk békességet?

- - - - - - - - - - - - - - -

Miért?

Miért a fekete szoba ölében kellett

Ülni a picinek a kályha mellett?

Picike a sötétben dombra baktat fel

Miért nem jöttél elé kitárt kezekkel?

Fényes cipőbe mind ugyanazt látta

Miért nem kérdezted meg, mi szívem vágya?

Picike lábaknak hosszú veszély útja

Hogy nem lett kicsit sem kárpótolva?

Oldatlan feladat bűnözővé formál

Nem tudtam élni. Miért nem magyaráztál?

Ha nem tetszett a dohány a számban

Miért nem szóltál érte megértő lágyan?

Hogy nem vetted észre, hogy álmodok

S emészt a tűz, ahogy lángolok?

Miért nem kérdezted meg tőlem soha

Hogy miért gyalog járok haza?

- - - - - - - - - - - - - - -

- - - - - - - - - - - - - - -

Lebegek

Egyszer repülni vágyom a magasba.

Lábam arany homokban szaladna.

Úsznék lehetőség bő vizében.

Élnék az élet minden színében.

Máskor zuhanni vágyom a sírba.

Csúszok mászok a sárba.

Fulladok tehetetlen könnyben.

Meghalnék, de nem megy könnyen.

Lebegek az ég és a sír között.

Haladásom sziklába ütközött.

A tenger és a könny is megfagyott.

Nem élek, de halott se vagyok.

- - - - - - - - - - - - - - -

Mesélj nekem

Végy öledbe, és mesélj nekem szépet.

Suttogj halló fülembe értéket.

Beszélj barátaidról igazat, kedveset

Lássam, mit ér a szolgaság neked.

Mutass utat, rögöset, keskenyet.

Segíts tengerbe vetni a hegyeket.

Mond el, hogy kell éreznem azt,

Mi téged izzó szívembe ragaszt.

Csorgass lépes mézet ínyemre.

Támaszd ki lábam, hisz gyenge.

Csiholj belőlem hasznos hőt

Mivel melengethetsz szenvedőt.

Dorgálva mutasd, hogy hol kezdődik

A szó és tett, mely jól törődik.

Ültetődjön belém nemes lélek magja,

S neveld, ápold, hagy nőjön nagyra.

Fenséges, mindenható király Isten!

Te voltál, vagy és maradsz minden.

Szavad élő, megelevenedem tőle.

Gigászi erők áradnak belém belőle.

- - - - - - - - - - - - - - -

Karnyújtásnyira

Álomvilágodban gyengéd figyelmed

Az időn túl, téren túl, bennem ölelget.

Szeretsz engem remélő tekintet

Csókolsz, ahogy szavad megérintget.

Feltekint remény buzgalmam Rád

Ki nem csak lepkét kergető barát.

Ki fáradt, csalódott sebeket jól kezel

S ha letaszít, igazából felemel.

Karnyújtásnyira szuszogsz, érzem

A végtelen messzeségében .

Titkaimat könyved lapjára

Leheli bocsátás tintája.

Megnyugtatsz, fekszem kedvességedben.

De nem elégszem! Nem, nem engedem!

Körmömmel kapaszkodom epedve

Kebledbe is belefektetsz e?

- - - - - - - - - - - - - - -

Szerelem

Ha valami bennem van,

Te biztos, hogy bentebb

Ha rám kacsintassz,

Én leszek a legszebb.

A csillagokat oly jó lenne

Neked leszedegetni,

Mert nagyon jó szeretni,

S szeretve lenni.

Folyton suttogj nekem,

S ha suttogok hallgass.

Hangoddal ébressz fel,

Csókoddal altass.

Mosolyod ragyog

Napfelkelteként,

Mert mindig ez hoz boldogan

A sötétségbe fényt.

Aggódom érted nagyon,

Mert ha elveszítlek,

Soha többé nem létezem,

Még kevésbé élek.

Minden egyes porcikád

Egy kirakós darabka,

Miből életem értelme

Van szépen kirakva.

Nincsenek szavak arra

Hogy mit jelent a léted.

De érdemes volt megszületnem,

Ha meghalhatok érted.